Kedves Barátaink!

Sokan tudjátok, hogy három éve nyaranta ribizliszörpöt készítünk.Volt egy barátunk, aki azt javasolta, hogy inkább WC ülőke-melegítők gyártásába fogjunk, mert az jó üzlet, de ahhoz nem volt kedvünk. Lehet, hogy furcsa, de önmagában az nagyon jó érzéssel tölt el, hogy irdatlan munkával valami előállt a kezünk nyomán. Az egész körül-belül 4-5 éve kezdődött, amikor hallottunk arról, hogy nem veszik át a ribizlit a termelőktől. Először támogatásokat adtak ribizli telepítésére, majd néhány év múltán nem vették át a gyümölcsöt. Magyar történet.

Gyerekkori ifis barátommal, Fáy Danival – aki azóta a nógrádi Terény polgármestere lett –, összedugtuk a fejünket, valamit tenni kellene. Első évben, ez éppen 5 éve volt, lementem autónkkal, és elhoztam 150 kg ribizlit, mondván, hogy Budaörsön majd biztosan megveszik, mert boltban nem lehet kapni. Tévedtem. Egy-két ládát valóban elvittek, de az emberek zöme már nem áll neki pancsolni ezzel a gyümölccsel. A férjem, Tamás, amikor meglátta a sok ribizlit, azt mondta kicsit mérgesen: „Na jó, neki mindegy, de ő hozzá nem nyúl ehhez a töméntelen gyümölcshöz…”
Akkor neki álltam házi passzírozón az egészet feldolgozzam. Kis üvegekbe tettük, és a gyülekezetben kihirdettük, hogy igazi fekete ribizli szörpöt lehet venni. Egy-kettőre elfogyott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy némely üveg, amibe nem tettünk tartósítószert, felrobbant, mert a hagyományos módszerrel nem tudunk olyan vákuumot előállítani, amiben nem szaporodnak a gombák.

Ezután találkoztunk a kiskőrösi almalével, amit 5 literes dobozokban árulnak, és nincs benne semmilyen tartósítószer. Elutaztunk a gazdához. Nagyon szimpatikus ember volt. Elmesélte, hogy lefagyott az almája, ott állt összetörve, hogy az egész évi bevétele és munkája romokban hever. Akkor azt gondolta, egy kiút van: feldolgozni lének. Eladósította a házát, rávette a termelőszövetkezetet, hogy álljanak mellé, nagy kölcsönt vettek fel, és beindítottak egy lé-üzemet, ami azóta kettőre szaporodott. Kaptunk tőle pár dobozt meg zacskót, és következő évben már a férjem, Tamás is lelkesen dolgozott a dobozos szörpön itthon. Éjszaka dolgoztunk, már minden lila volt itthon, amikor Tamásban elővillant a gépész, azt mondta, centrifugáljuk ki! Elszaladt az áruházba, vett egy ruha-centrifugát, meg szúnyoghálót, és így sikerült hajnalra végeznünk a szörpgyártással. Ez a Hajdú centrifuga volt az alapja a mai rendszernek. Nekiállt, megtervezett egy szalagos prést és egy sterilizáló berendezést. Minden egyes alkatrészt legyártattunk saválló acélból, tehát úgy, hogy élelmiszeriparban is használható legyen, így állt elő tavalyelőtt a mobil gyümölcsfeldolgozónk.

Az első két évben Terényben ütöttük fel sátrunkat, mivel Dani barátunk ott tudott segíteni. Ám azt tapasztaltuk, hogy sajnos ott sorra kivágták a ribizli ültetvényeket. Tavaly már messziről, Kemence környékéről hoztuk oda a ribizlit. Ezért idén erre a környékre költöztünk, egy szép református faluba, Perőcsénybe. Ez egy kis zsákfalu Kemence és Vámosmikola között. Több ismerősünknek is volt itt háza, ezért esett erre a választás. Először féltünk: mi lesz, ha egy hosszabbítóra lesz szükségünk, kihez fordulunk? Fél pillanat alatt minden megoldódott. Valami hihetetlen készségességgel, szinte maguktól hordtak oda ládákat, ásót, kaszát, amire épp szükség volt. Egyik néni látta, ahogy mosom a ribizlit, azt mondja: „Ágikám, maga még fiatal! Nem szabad ilyen vizesen itt állni, megfázik.” Hazaszaladt, visszajött egy hentes-köténnyel.
Az emberek egészen belelkesedtek, hogy végre valaki átveszi a ribizlijüket. A második héten, amikor már minden erőnk, tartalékunk elfogyott, maguktól beálltak segíteni. Azt éreztük, hogy a szívükbe zártak, megjelent előttünk valami ősi falu képe, amiben még természetes volt az összefogás. A végén pedig azt mondták, visszavárnak.
Tavalyi házigazdánk Fáy Dani is eljött, több napon át (értsd éjjel-nappal) segített, azt mondta, örült, mert itt nem kellett a „faluhoz mérten” viselkednie. Elhozta a terényi ribizlit kisbuszával. Nagyon örülünk, hogy így folytatódik „szörplánc”.
Szombaton két néni hátára vette azt a kocka alakú fonott „puttonyt”, amit néhol még látni lehet, és betotyogtak a szörpös házunkba. Kiderült, hogy a két kosár tele volt fánkkal, nekünk sütötték. De 10 tojás nélkül szinte senki nem lépte át a küszöböt. Mondogatták, jönnénk segíteni, de átvennénk-e a ribizlit? Azután, amikor már 6 tonna piros ribizlit megvettünk, és nem volt se posztó, se erő, kicsit nehéz volt megértetni, hogy nem megy tovább. Ugyanis a helyi felvásárló csak akkor vette át a piros ribizlit, ha málnát is hozott az illető. Hihetetlen az a kiszolgáltatottság, amiben a kistermelők élnek. Ugyanis ezek a gyümölcsök nem tárolhatók, ezért a hűtőház tulajdonosoktól függ minden.

Nagyon szép és finom volt a gyümölcs, így a szörpök is különösképpen zamatosak lettek. Három fajta szörp készült: fekete ribiszke, piros ribiszke és vegyes ribiszke (85% piros-, és 15% fekete ribiszke keveréke). A recept a régi: sűrű, tiszta gyümölcslé és cukor, mindenféle egyéb adalék, tartósítószer, színezék, meg miegymás hozzáadása nélkül. 3 literes „Bag in Box”, azaz „zacskó a dobozban” csomagolásban, újfajta csappal. A szörp nincs felforralva, csak 75 fok körüli hőmérsékleten fertőtlenítve.
Idén a málnát jó áron átvették, a végén 450 Forintot adtak kilójáért, így sem a támogatási szempontból, sem a mi anyagi szempontjaink alapján nem készült málnaszörp.
Az áron nem változtattunk a tavalyihoz képest, mivel a cukrot sikerült régi áron megvennünk. Van, aki így is sokallja, de nyilván nem a vízből és aromából készült szörpökhöz kell hasonlítani az értékét. A valódi gyümölcsből készült termékek között tapasztalatunk szerint a 800 Forintos liter ár egyáltalán nem veri a csillagos eget. Ebből csak a feldolgozott gyümölcs ára kb. 360 Forint.

Lehetne persze kisebb kiszerelésben is adni. Szerintünk azonban a mai időkben gondolni kell arra is, hogy szinte minden ivólé sűrítményből készül, amit méregdrága dobozba tesznek. Ezt az emberek sorozatban kidobják. A környezetvédők is aránylag még a mi módszerünket tartják a legelfogadhatóbbnak, mert a kb. 150 Forintos csomagolóanyag, kis helyen elfér, és 15 liter ivólé készíthető belőle, tehát több kiló szemét kidobását megúsztuk.


Mindenkinek minden jót kívánunk!

Fekete-Barták: Ágnes és Tamás